Info

BRÉKINGNYÚZ:

- Visszatértem a bloghoz végre! Készülnek a cikkek! (31.10.2024)

2016. december 19.

A nagy semmi….:(

Két év alatt szinte semmi….igen, nehéz beismerni, de ez az igazság, nem történt semmi! Jó ez túlzás! Látszatra nem tudok sok produktív adatot/tényt felmutatni, bár több dologgal is foglalkoztam (alkatrészek beszerzése, apróbb munkálatok), de lényegében nincs olyan „témakör” amit bemutathatnék egyben, mint kész projektet.
De azért ha lassan is alakulnak a dolgok. Csiga tempóban, de haladnak! Az egyetlen „látványos” dolog ami említésre méltó, hogy 2 év eltelte után újra leműszakizott a Sárga. A durva az egészben, hogy az utolsó műszaki óta konkrétan 100km-t mentem vele, a többi időt a garázsban töltötte és!!!! ÉS!!!! ennek ellenére csont nélkül ment át a vizsgán! Jó igaz, kérdezhetném mi ebben a meglepő? Magam sem tudom már, talán egyszerűen csak újra és újra rácsodálkozom a puritán elektronika-mentes egyszerűségre, ami benzinből, levegőből és egy jól eltalált szikrából áll? De valahogy még is zseniális, adrenalindús, kicsit olyan első randis és egyben felemelő érzés, mikor 1 év után beülök és elforgatom a kulcsot. Kitalálod? Igen, az a bizonyos PÖCC-RÖFF! Az, amitől egy férfi könnye megindul és újra az az érzés járja át a testét, mint mikor először ült benne. Škodálatos?! J
Na de elég volt a fröcsögésből, jöjjön egy kis tartalom!
Tavaly ősszel járattam meg a sárgát először a műszaki után. Sikerült egy szép napos időt kifogni és kocsikázni jó pár km-t. Íme pár kép:



Ezután eltelt közel egy újabb év és jött az újabb műszaki vizsga:

Miután sikeresen teljesítette a követelményeket, elvittem egy újabb karikára. Azért meg kell hagyni, még mindig kilóg a sorból, az emberek már újra megnéznek egy faros Škodát, pláne ha egy ilyen ritka jó állapot mellé egy ilyen ritka gyári szín párosul.

Pontosan ennyit sikerült két év alatt:

Végül egy kép ami sokat elárul:

Leges legutolsó sorban pedig egy kis apróság. Kicsit kezdetleges, kicsit „izé” de annál örömtelibb:



Viszlát mihamarabb!

2014. szeptember 19.

Kis lépés egy autónak, de hatalmas ugrás a Csülöknek

Szinte hihetetlen, de igaz. 2014. Július 3. napján sikeres műszaki vizsgát tettünk!!! 
Na nem mint ha nagy dolog lenne, csupán a hosszú, várakozással eltelt idő után oly ünnepélyes eme jeles pillanat. 
Igazából annyi minden történt eddig minden téren, hogy mindazt képtelenség lenne felsorolni, másod sorban megbontaná a blog tér-idő kontinuumát, ami így is mondhatni döcögve halad. Éppen ezért úgy döntöttem a legpraktikusabb megoldást választom és egyszerűen csak pár képet közlök mutatóba.
Na de akkor…valahol ott kezdődött az egész, hogy szét kell szedni a dolgokat. Lényegében ez szó szerint megtörtént, ugyan is kívül belül kipakoltam a Sárgát. Belülről kitakarítottam, új kábeleket húztam be, kárpitoztam, műszerfalat és székeket cseréltem és még sokáig sorolhatnám, de ezek előbb, de inkább csak utóbb, úgy is részletesen ki lesznek tárgyalva, így nem mennék bele, amint azt már fentebb írtam.
Egy kis képegyveleg:






Elmentem egy előzetes felmérésre, amin teljesen megfelelt, így másnap reggel sikeresen levizsgázott.









Ha már „street legal” a Sárga akkor élvezzük ki. Nem egy nagy táv, de azért letoltam vele közel 150Km-t, totális orgazmusban :D Na ezt csinálja utána egy tetves ML!




Lényegében Level1: Completed!

Level 2: Felícia (Favorit) motor papíroztatása, minderre szűk 2 évem van. 
Optimista vagyok!!!!!!

2011. május 18.

A gonosz donor

Körülbelül fél-1 éve verhettem pénzem és időm 99%-át a sárgába, mikor is úgy döntöttem kell egy donor.
Hogy miért??? Csak! Talán most kezd értelme lenni, hogy vannak széria alkatrészeim - de ez igazából egy másik sztori lesz - amúgy pedig azért, hogy legyen egy erősebb GLS motorom, 5fokozatú váltóm, műszerfalam, háttámláim, stb. Minden ami egy 1987-es GLS-ben megtalálható volt.
A horpadt-rohadt-fakópiros vasat Miskolcról sikerült megvennem, jó sok pénzért. Ma már bánom is!
Anno fuvarozásból kerestem az alkatrészre valót és egyszer jövet-menet megnéztem a kocsit, mondottam: "igen, akarom!" majd ~két héttel később saját lábán el is hoztam.
Pffff....Fék=0
          Váltó=fakanál a lekvárban
          Fűtés=0
          Biztonságérzet=0
          ...minden másra ott volt a aaaa a farmotoros életérszés :)

Végül is sikeresen megtettük mind a 275Km-t. Hazaérve még mentem vele pár kört, majd a kert végében bomlásnak indult...
Kibontottam belőle mindent amire úgy gondoltam szükségem lehet, a "maradékot" pedig egy MÉHecske vitte el és pár pengőért még egy bontási igazolást is kaptam :)
Mindezek után egy okmányirodás lezárást is ejtettem, nehogy véletlen feléledjen hamvaiból.

Képek a GLS-ről:


...hogy miből lett a Csülök

A rövid "hozzámkerülési" sztori után kicsit bemutatnám magát a sárgaságot és az első közösen megtett lépéseket.
A kocsi maga egy 1985.10-havi kiadású 120L. 4-es váltóval széles olajos és fogasléces futóval és gyönyörű sárga fényezéssel (ha valaki tudja a gyári színkódot, kérem értesítsen!). Az óra szerint 53467Km-t futott, de mint tudjuk egy öreg autónál ez nem mérvadó. A beltér átlagos, de maga a karosszéria abszolút szép állapotban volt. Állítólag a bácsi akié volt már nem is használta az elmúlt pár évben, mert annyira lerobbant, hogy nem volt ereje vezetni, de semmiképp sem akart megválni tőle. A kötényen volt egyedül egy sérülésnyom amit valószínűleg egy rosszul felmért padkához történő beállás okozhatott, de minden más ezen kívül hihetetlen jó állapotban volt. A kesztyűtartóban még bent figyelt a kezelési útmutató és egyben garanciajegy, valamint az eredeti Merkuros számla.
Ám az első villáskulcsmozdulatoknál előkerült pár hiba, úgymint a leégett hűtőventillátor, szétrohadt hőgomba, hiányzó vagy éppen túlburjánzó szelephézag és gyújtás.
Mivel volt egy "reálisan" megálmodott jövőképem a kocsi sorsáról és átalakításáról, hagytam a tipikus lépéseket (ültessük porig, be a favimocit és a 8762,4W zenét no meg a homasita gagyikat...) és beállítottam a kis garázsomba, hogy megkezdődhessen a teljes generál és "tuning?"...öö én inkább optimalizálásnak hívnám a továbbiakban :)

Íme pár kép a fellelt állapotról:
 





A piros masni

Egyszer volt, hol nem volt, mikor 2005 nyarán elkaptam a pénzt, időt és energiát felemésztő "kórt" melynek neve: Skoda, azon belül a 120L törzs. Anno otthon ténykedtem nyári munka gyanánt, mikor magam sem tudom, mikor és hogyan, de hatalmába kerített eme kór. Szegény főnökömet hamar ki is készítettem a farmotor iránt táplált plátói szerelmemmel. Szerencsémre nagy hatással voltam rá, ugyanis az egyik projektem fizetése gyanánt, gondolt egyet és elkezdett nekem felkutatni egy jobb állapotú huszast. Sokáig keresgélt, de nem járt sikerrel, végül a szomszédságában lakó idős bácsi örököseinek jóvoltából megkezdődött a procedúra....2005. december 23-án csörgött a telefonom és szóltak, hogy azonnal menjek be melózni. Fuck, karácsonykor? Jó alkalmazotthoz híven be is bandukoltam, de meló nem volt, csak vigyorgó kollegák....kis figyelemelterelés, majd a "gyere már ki a csarnok elé picit" rész elhangzása után a következő kép fogadott:
Akkoriban még nem volt kifejlődve a mobilkommunikáció, így sajnos csak ez a 0.5MP-elt megközelítő kép maradt. De bakker! Majdnem elsírtam magam, talán így is történt. Piros masnival átkötve, egy üveg Törleyvel a tetején, tisztára mint a sweet sixteenben :D csak éppen nem Lexus és társai volt a pezsgő alatt. KÖSZÖNÖM!! :) Sikeresen megpecsételték az életem egy elkövetkezendő részét. 
Mikor hazaérve beállítottam vele otthon, az őseim elég érdekes tekintettel néztek rám, de 1-2óra múlva megenyhültek és elkönyveltek maradandóan hülyének :) A kocsinak hamar nekifeszültem ami egy örökcsóró,sosincs ideje egyetemista lévén azóta sem lett véglegesen elkészültnek titulálva, de erről majd a továbbiakban lehet olvasni.